18:00-kor elindulni? neeem, induljak el 22:00 után, hogy jó későn érjek haza. Már régóta tervezem, nagyon szeretek felmenni, de én is elég ritkán jutok ide. Van itt jó kis emelkedő, sok-sok lépcső, anno számoltam is, most inkább csak használtam aztán egy kis nyújtás a tetőn. Egyszerűen gyönyörű látvány...

Azt tartom viszont pazarlásnak, hogy itt sétálunk ilyen gyönyörű helyszínek mellett és nem látunk csak nézünk, szinte alig hallok fenn magyar szót. Ennyire ott lenne mindennapjainkban egy a helyszín, hogy már meg sem csodáljuk?  Ja persze nincs időnk ilyenekre, hmm az idő egy érdekes dolog, néha több kellene belőle egy nap mint 24 órányi, de mindenkinek ennyi van, ezt kell tudni beosztani.

Hazafelé menet pedig picivel arrébb több ilyen padot találtam:

Kérdem én: hát jól van ez így? De mit is vár az ember olyanoktól akik elnézés kérés nélkül átgázolnak a másik lábán. Bezzeg ha jobban odafigyelnénk akkor nem csak a fent említett gyönyörű helyek miatt szeretnénk Budapestet, hanem esetleg a csuva és a büdös miatt nem undorodnánk a belvárostól sem. Ennél a látványnál már a város csöndje halálos, de igen, ez is az a város aminek vagyunk lakói, maradunk itt, neve is van: Budapest. (CST)

Hogy miért is?

Talán azért, mert most kedden 00:04-kor mikor idérek kigondolni kis irományomat érzem azt, hogy szusszanok egy picit és véget ért a hétvége. Hazaesek fél 12-kor, kipakolom az edzéscuccom (igen edzéscuccom, újra Mesehősködtem egy picit, felemelő érzés volt), kiteregetem a mosást, gyrosevős, edzéstervezős (nem irigylem a holnap megjelenőket), edzésbepakolós, kis szün és jöhet is az írás (háttérből afrikai illatok segítik gondolataimat, ja és persze egy kis Alan Walker, a srác brutál hangulatot nyomott a strandon).

Szóval hétvége, péntektől keddig, hm újra akkora megtiszteltetés illetett meg, hogy magamra ölthettem a címeres pólóimat. Nemzetközi floorball felkészülési meccsek voltak Érden, a női U19-es válogatottal elkezdtük, a férfi felnőttel pedig folytattuk a közös munkát. Lassan, de azért fejlődik ez a pici sport is itthon, nagyon lassan és az út nagyon hosszú. Különösen saját érdekből azért is szeretem az edzőtáborokat, ott alvós tornákat, mert az ország illetve a világ különböző gyönyörű helyein van alkalmam futni, sportolni, természetjárni. Nem volt ez most sem másképp, pénteken már kerestem a kondiparkot Törökbálint területén és mit látnak szemeim a térképen, nini egy erdő, nini egy kilátó, nem is kellett több irány az Anna-hegy.

És íme itt egy közös kép a magyar női U19 és a lengyel MMKS Podhale csapatáról. Bár kikaptunk tőlük, imádtam őket. Égtek a vágytól, bennük volt a tűz a játék iránt, nagyszerű csapatmunkát mutattak be. Konkrétan a levezetésük belefolyt a következők bemelegítésébe és be is álltak a szlovákokhoz mókázni. Ezt a szenvedélyt, jókedvet, játszani akarást hiányolom sok sportolóból. De úgy is mondhatnám, mint előttem már okosabbak megfogalmazták:  "Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani."

De már át is estünk szépen vasárnapra, meccsnap, ünnepnap mondani szokás, irány Nyíradony és CSAK. M3, hazai tájak felé, egy kicsi szelet neked Hevesből, gyönyörű környezetben a terem, jött a két pont is, magukra találnak a lányok és lesz ebből sok, és hallottátok??..ott hallotta mindenki :P Mire én is hallottam és sikerült hazaérnem, immáron lecsukott csomival - hát na egy kicsit elvarázsolt a Great Spirit - már hétfő is lett. Ha hétfő akkor kis edzi, kis bringa, kis iPon, aztán gyerünk Aveeee CH! Akkor folytatódjon a gyrosevős..

Szóval szeptember, nyílnak a kerti virágok, kezdődik az iskola és vége a nyárnak. Újra iskolátlanul kezdem meg ezt az iskolaévet, megint teljes árú bérletet kell vennem..vagy nem. Maradtak a kisebb továbbképzések, jelentkeztem most kettőre, úgyhogy biztosítva van a fejlődés! ;) Visszatérve vége a nyárnak, kezdődik most valami új, ami végülis a régi. Jöhet a rendszer jó mérnökhöz híven, sok mozgás, változatosság egy perc unalom nélkül.

Belecsöppentem nyárra egy másik életbe, volt kis idő visszarázódni és egész jól is megy. Olyanok történnek, hogy magam is meglepődöm: lazítunk haverokkal, szülinapozunk (ritkán jutok el még ilyen eseményekre is), bowlingozunk (hát persze, hogy én nyertem volna ha nem esik meg a szívem az ünnepelten,aha... :D ), aztán egyszer csak a morrisons2ben találom magam (akkoriban jó pár éve sem éltem a helyet, rá kellett jönnöm, hogy ha a hely nem is, de én változtam) és egy jó hazamenős gyros kötelező azért! Ami mindenképpen említésre méltó az érzés, amikor felcsendül a mára egész világ számára ismert Soho Party dal. A retro kedvelők imádják, egy éve pedig kb az egész ország. Győzelmi énekként söpört át az országon a ritmus, ami azóta önálló életre kelt. Aki követte a tavalyi EB eseményeit az tiszta szívből, öröm jeleként, összetartozást hirdetve énelki a sorait, én is...de a nyáron a dolgok jöttek, aztán mentek hirtelen és igen ott az érzelmek laktak nem az értelem..amikor neked,veled,közösen a pályán hallod-éneklitek..felemelő és szívesen visszamennék, de nézzünk előre, és dolgozzunk minél többet a minél több szép eredményért!

Közben megjött a pizza, sajnos a közeli gyrosos felújítás alatt van (biztos annyit vásároltunk ott, hogy megérett a fejlesztésre :D ), úgyhogy jóétvágyat! ;)

Ezt a kis irományt valahogy 26-án este, 27-én hajnalban kezdtem el alkotni, de egy picit elhavaztam, kb most kezdem magam utolérni, hogy ezt is befejezzem.

Itt a Strand vége, mármint nem mindenkinek, de nem sokára nekünk is. Igazából nincs semmi különösebb érzésem, egy pici fesztivál, még a Balatonban sem fürödtem sokat. Nálunk jó hangulatban telt azért, a napi Misibá segített mindig jó kedvre derülni. Most, hogy már láttam egy pici szeletet a világunkból kijelenthetem azt hiszem, hogy itthon nagyon szép lányok vannak. Persze ilyenkor vízparton, napsütésben villantanak is, néha többet is mint kellene és sokszor felmerül a kérdés, hogy "miért jó ami nem jó?".  A fesztivál utolsó napján fellépő volt a színpadunknál Szabó Balázs és a bandája. Régebbről ismerem őket, nálam is a Bájoló volt az első szám amivel beették magukat a szívembe, aztán egy rövid kooperáció Fankával, nekem azok is bejöttek. Kicsit melankolikus, elgondolkodtató. Pont ezt a hatást érte el nálam, ültem, néztem őket és egy régi kérdés-érzés foglalkoztatott: mennyire felemelő érzés már maga az, hogy mikrofont és hangfalakat kell használni, hogy a rengeteg hallgató fület kiszolgálja a művész, és az mi amikor ennek a rengeteg fülnek a gazdájánák a szájából hangzik a dalod szövege...hidegrázós. Kívülről megélve is durva életérzés.

Újra eltelt egy éjszaka amikor nem fejeztem be..tegnap picit kóma volt és gondoltam pihenés képpen megnézem a hétvégi Mcgregor vs. Mayweather meccset. Hogy is mondjam, ez még jobban lehangolt, sok kritikát olvastam, hogy nem volt igazi bokszmeccs, csak a pénzről szólt, színjáték és kamu volt az egész. Én személy szerint nem láttam még ilyen unalmas meccset és nem azért, mert Mcgregor felé húzott a szívem és ő került a padlóra...ja még az sem. Ilyen kaliberű meccsek után általában elkap a sportoló és jön a motiváció kis küzdősporthoz, de most ez is elmaradt. Ezek után már csak egy rubik kocka és egy kis futás segített visszatérni az élethez. Teszteltem futókört, mértem távokat, amiket fogunk használni szeptembertől edzéseken. Várom már nagyon, hogy újra találkozzak a srácokkal. Ma pedig annak lesz a napja, hogy összenézem a három versenynaptárat....persze csak munka és foci után! ;)

Az előzőhöz hasonlóan ez is két nap élményeiről fog szólni, ellenben kevesebb képpel. Ezekről a percekről inkább videókat fogok mutatni, amint emberi körülmények közé érek jelentkezem is velük. Mint már jeleztem minden napra volt valami zenekar, ami előreláthatólag jónak tűnt számomra.  A csütörtöki napon ez a Fish! zenekar volt. Ismertem tőlük 1-2 számot, ami tetszik, letöltöttem már korábban egy albumot is, de úgy különösebben a többi számuk nem hatott meg. Ellenben a koncert..állatok, imádtam..amikor a térdrögzítős dobos énekel a gitáros helyén, a gitáros dobol, a road gitározik..ez a felállás magával ragadott. A két road pogóban való részvétele éneklés közben sem elhanyagolható azért. Maradjunk annyiban, hogy elég jó bulit csaptak. Ezt az élményt későbbiekben már Metzker Viktória sem tudta überelni :D

Aztán jöhet a péntek, ismerős nevek, nézzük milyen a Hősök élőben - csalódás, elég ennyi róla. A nap fénypontja számomra a Brains - "brájen" formációja volt. Bírom a zenéjüket, jó a színpadi produkció is, összességében mondhatni frankó. Tologattuk, tologattuk és egyszer csak lett:

Majd a nem várt fénypont pedig a Redfoo volt. Azt sem tudtam kik ők mik ők, majd kiderült, hogy előző években már LMFAO néven találkoztam velük Szigeten. És itt említeném meg a Belgát is összehasonlítási alapként. Rájuk kíváncsi voltam, hogy mit produkálnak élőben. Két kb értékelhetetlen zenei produkcióról beszélünk, két nagyon különböző színpadi előadással. A Belgáért az a pár sor is kár volt, ellenben a Redfoo..megőrült mindenki, nagyon durva partit varázsoltak. Mondhatni köpni nyelni nem tudtam. Erről is majd videót fogok mutatni, valódi univerzális balhé parti rockkal karöltve, addig is egy kis ízelítő:

Közben hangol a Quimbi, és mit találtam:

Az újdonsült függőágyamban fekszem, felettem játszik a banda, a Hiperkarma és relax van. Nemsokára naplemente, megfordul a fejemben kinézni a parta. Valahogy így akartam kezdeni a bejegyzést, de közben a kényelmesebb megoldást választottam laptoppal az ölemben inkább az autóba ültem be.

Valamiért mindig is szimpatikus volt nekem ez a fesztivál, de eddig nem adatott meg, hogy jelen legyek rajta. Idén ez másképp volt és itt építgettünk, ügyelgetünk és majd nem sokára bontogatunk is. Maga a fesztivál terület sem túl nagy, ellenben a nézőközönség még így is szellősen elfér, fura, nagyobb fesztiválok után szinte falunapnak tűnik. No de sebaj, legalább van időm tesztelni az új garmint, visszatérni a napi rutinhoz, újra gyönyörű tájakon futni Piroska néni brutál reggelije előtt. Igen brutál, a csülkös bablevest nem tudom másképp jellemezni reggeliként.

Szóval a fesztivál, úgy alakult, hogy a kettes számú színpadra kerültem, ahol többségében magyar zenekarok lépnek fel. Ez nekem fekszik is, jobban szeretem az ilyesmit, mint a nagyszínpados popos dolgokat. Aztán miután megnéztem a programot örömmel konstatáltam, hogy Kowa is nálunk fog játszani. Ez nálam egy érdekes téma, az elmúlt 1-2évben szerettem meg őket nagyon. Amikor először hallottam azt, hogy ha pozitívan gondolkodsz akkor vonzod a pozitív embereket, dolgokat, történéseket akkor én is, mint sokan mások azt gondoltam, hogy hülyeség. Visszatérve Kowáékra, eddig is kedveltem őket a zenéjük miatt kompletten, de most hogy testközelből figyelhettem mit működnek a színpadon és mögötte, az hihetetlen és leírhatatlan. Olyan szintű pozitív energiát sugároz minden mozdulatuk.

És megszólal az Üres...hm negatív érzelmeket váltana ki belőlem rossz emlékek miatt, de úgy látszik már ezt is elengedtem. Tudni kell továbblépni!

De még korán sincs vége a fesztiválnak, várom a további történéseket!

Próbáltam visszaemlékezni vajon mit is műveltem az előző években az államalapításunk ünnepén, de nem sok mindenre jutottam. Valószínűleg azért, mert általában az ünnepnapjaim munkával telnek. Idén sem volt ez másképp részben, de mondhatni ez a nap már 18-án elkezdődött.

Zamárdi, strand fesztivál építés, darálthúúús, köröshegyi csodás kilátás, Piroska néni pálinkája...szóval ezek után el tudtam volna viselni egy nap pihenést, de helyette egy hosszú munkával teli nap következett. Jani bácsi reggelijével pedig jól indult, a három színű jégkásával nem is folytatódott rosszul, de még ezek sem tudták kompenzálni a húsz óra munkát...reggel 4-kor 20án már aludtam is az albérletben. Miután kipihentem magam, hogy hasznosan teljen a nap megindultunk edzeni. Ha már nemzeti ünnep akkor gondoltam hogy "felhúzom a dicsőséges...",ja ez itt most nem az a film!..Szóval csak próbálkoztam egy magyar zászló kialakításával, ez lett belőle:

Későbbiekben mikor lement a nap újra neki indultam a kivilágított városunknak. Ez úttal az inverz Jarun tó volt a célpont. Kicsi futás, gyönyörű fények, majd kezdetét is vette az ünnepi tüzijáték. Nem most sikerült életem legjobb helyére leülni tüzijáték közben, mivel a felét nem láttam, de nem is igazán figyeltem, inkább csak az embereket. Voltak itt is mindenfélék, túl sokat és szolidan alkoholizálók, telefonnyomkodók, edzős, Himnuszra nem felállós és extrába Székely Himnusz éneklős is. Vegyes emberek vegyes érzelmekkel, de nekem a tüzijátékról csak egy dolog jutott eszembe:

"Ne feledd, ne feledd az összeesküvést és November 5. napját. Okod nincs feledni, emléket temetni, őrizd az emléket tovább."

Gyanúsan velem lehet a gond, pedig az utolsó pár tüzijáték már-már tetszett is.

Most pedig skera a Balcsihoz!!

A jó reggel utáni nap vége sem sikerült feltétlenül rosszul. Volt benne egy kis munka, aztán még egy kis munka aztán egy kis aktív pihenés.

Említettem, hogy vettem egy új játékszert, nos ez a Garmin Vivoactive Hr. Merészeltem lecserélni a Polaromat kisebb nagyobb okok miatt és közben az igények is megnőttek. No és miért másért indul az ember sötétben kivilágítatlan régen járt terepre futni, mint hogy tesztelje a vásárolt óráját. Első alkalommal valóban picit lassan találta meg a gps jelet, azonban a következő indítások alkalmával másodpercek alatt futásra készen áll a gépezet. Nagyon kényelmes kivitel, napközben volt kis időm nyomkorászni, eddig nem tudnék rá negatívumot mondani. Szóval a sejtelmes, félhomályos, távolból beszűrődő fényes terepen való futásnak van ám szép oldala is, feltéve ha nem az ember bokája bánja:

Miután gyönyörű látványban van része az embernek, meg volt a kis este levezető mozgás, plusz a vásárolt készülékkel is meg van elégedve akkor még mindig nincs vége az estének. A közeli zöldségesnél a gyümölcsök válogatásánál egy rég nem látott kedves ismerős köszönt rám. Mindig megdöbbenek rajta, hogy mily kicsi világban is élünk. Ráadásként mi sem bizonyítja jobban, hogy véletlenek már pedig nincsenek, hogy elindulva a vacsora lelőhely irányába a zöld kupakban botlottam:

"Bocsi, ismerjük egymást"

Holnaptól a balcsin megy a móka, ott tali!

Juhuu hazaértem a mai első körömről és csodásan érzem magam! Bármennyire is fergetegesen teltek az előző hónapok, azért a reggeli rutin sokszor kimaradt. Sajnos még az augusztus is hasonló érában fog telni, de reményeim szerint szeptembertől újra rend fog uralkodni. Szóval miközben épp tartottam az új játékszerem felé (kipróbálok egy új okosfutóslekövetős órát - erről majd később), épp egy ilyen üzenetet kapok, amire nem tudok nem elmosolyodni:

Szép napot nektek!!