Vége. Keret. Szeretem, ha valami egyértelműen körvonalazódik, megvan a rendszer, megvan a keret, aminek van eleje és van vége. Ma megtartottuk a záró „bankettünket” a női Válogatottal és lezárult „hivatalosan”, gyakorlatilag, elvontan, hm..nem is tudom, hogyan fogalmazhatnám meg hogyan is egy időszak az életemben. Februárban lemondtam egy olyan pozícióról, amivé hivatalosan ki sem neveztek, ha úgy nézem meg sem történt; aminek a hivatalos értékelését el sem fogadták és amiért nem, hogy bármi, még egy köszönöm sem járt.

Mielőtt elvállaltam volna, már az ismerőseim, barátaim, rokonaim 99,9%-a azt mondta bolond vagyok ha elvállalom, de ezt már megszoktam, miért is ne – gondoltam. Kihívás az volt bőven, az meg jöhet! Az előbb leírt negatívak ellenére is azt érzem megérte. Rengeteget tanultam, feszegettem a határokat és csalódtam sokat…kiben pozitívan, kiben negatívan. Úgy gondolom a negatív tapasztalásnak is meg van a maga szépsége, mondani szokás magyar ember nem felejt, bár ismerve a memóriámat inkább a folyós okosságot hívnám elő, miszerint nem léphetek kétszer ugyanabba – noha néha ez is sikerül.

Hogy ezt miért is írom?? Nem tudom, kis értékelés, kis napló, illetve Ritának ígértem egy személyes beszámolót is. Szakmailag a körülményekből a maximumot pengettük ki véleményem szerint. Ha egy évvel hosszabb lett volna a felkészülés annak az eredményére azért kíváncsi lennék. Aztán, ahogy már korábban is leírták, szembejött a realitás. Ilyen edzői és edzéskultúrával, szemlélettel és körülményekkel nagyon-nagyon le vagyunk maradva. Ettől függetlenül összességében jól szerepeltünk, bravúr nem sikerült, a papírforma érvényesült, illetve a kötelező győzelemnek titulált meccset behúztuk.

Válogatott mérkőzéseken mindig megérint a Himnusz, olykor elgondolkodtat, olykor feltüzel. Annyi viszont biztos, hogy szövetségi kapitányként bitang jó érzés volt.

Köszönöm mindenkinek, aki támogatott, a Stábomnak, a Csapatomnak, a szülőknek, hozzátartozóknak, támogatóknak és persze azoknak is, akik nem támogattak, úgy gondolom megmutattuk, hogy lehet ezt így is csinálni. Jelentsen az „így” bármit is – aki átélte tudja, hogy milyen a #Csudifantasztikuscsapat! Köszönöm Lányok!

Végül ez is a helyére került:

Szóval mikor regisztráltam a blogomat az egyik fő indíttatásom az volt, hogy a sok utazgatásról, történtekről, sikerekről, bánatokról hírt adjak, írjak picit. Elnézve az előző bejegyzést egy picit lemaradtam, közel egy éve írtam utoljára. Visszatekintek egy picit mi is történt a legutóbbi írás – egy sikeres U19 leány floorball világbajnokság után.

Magamhoz hűen a nyár többi része is elég mozgalmasra sikerült. Következhetett a jól megszokott strandkézi felkészülés. Nagyon pöpec edzőtáborok után sikerült begyűjteni az Európa-bajnoki aranyat is. Ezek után is volt még készülés, fejben, no és fizikálisan is a közelgő Olimpiára. Sajnos Buenos Aires kimaradt egyelőre a meglátogatott városok köréből, de nélkülem is nagyon ügyes volt a csapat és elhozták a bronzot! A 2018-as évre itt lezárult a strandkézilabda számomra, idén pedig már el is kezdtük a közös munkát, új korosztály, új játékosok, és természetesen a legjobb stáb! Következő állomásunk áprilisban a húsvéti összetartás.

Maradjunk a sportnál, azonban másik vonal: floorball. Jócskán már az előbb említett sikeres EB közben is kalandoztak a gondolataim és ment a tervezgetés, majd júliusban el is kezdhettem a munkát Női Szövetségi Kapitányként. Ez valami nagyon is új dolog volt nekem, azokat pedig szeretem, rengeteget tanulok a határaim feszegetésével. 

Továbbképzések terén sem tétlenkedtem. Májustól még három kis tanfolyam várt rám, és már az idei időpontok és témák is megvannak. Izgi lesz az idei év is, légzés, életmód témakör most nagyon foglalkoztat, ősszel pedig végre elkezdem a viszcerális manipulációs ismereteimet is.

És nem mellesleg elindult a védédzsim szellemisége, erről majd később...

Előző héten volt alkalmam támogatni ismét a Magyar Válogatottat, most épp az U19-es női floorballosokat. Vasárnap este Svájcba indultunk, hosszú buszút várt ránk...de hogy mennyire megérte, bőséges volt. Válogatotthoz hűen csodás társasággal tölthettem ezt a hetet, e mellé még társult egy festői környezet is. Az utóbbi időben azért elég sokat utazgatok, de nem igazán voltam még olyan helyen ahol szívesen élnék is, na ez olyan volt. Egyszerűen gyönyörű, az életszínvonal, hozzáállás is példaértékű. Lehet mondani, hogy igen drága minden, és olyan keresettel nem nehéz jól élni, DE azt azért tegyük hozzá, hogy egy hét alatt egy dohányzó embert láttam, az energiaital sem menő, nem sok szemetet láttam eldobálva, a zebrán átengednek és nem dudálnak..ezek nem hinném, hogy a fizetés mértékén múlnának.

És igen, ez nem képeslap:

De térjünk vissza egy picit a válogatotthoz. Ilyenkor mindig kérdés, hogy sikeresnek ítéljük e meg a felkészülést, a teljesítményt. Ezt az előre kitűzött célhoz tudjuk talán mérni egy részről, feltéve ha a cél reális, de hogy válasszuk meg a célunkat? Reális is legyen, motiváljon is, jómagam maximalista optimista volnék, úgyhogy mindig az első hely a cél, ha ilyen szempontból nézem..van azonban egy másik nézőpont, miszerint azt mondom, hogy élvezzük és tegyünk meg mindent. Mint tudjuk emelt fővel kikapni lehet, veszíteni nem. Mindenből tanulni, építkezni, soha sem veszíteni. Ezek a lányok kitettek magunkért az biztos, nem a mez volt a pályán, hanem a magyar szív, no és nem a sírva vigadó. Sőt ha még mellé veszem a magyar női floorball milyenségét, akkor még jobban meg kell, hogy dícsérjem őket. Összehasonlítva a felkészülési körülményeket a többi országgal egyértelműen hátrányban vagyunk. Persze ez nem mentség semmire, csak így kerek a sztori.

Külön jó érzés volt egy igazi B közép előtt tevékenykedni, köszönet a kilátogatóknak is, nagyszerű hangulatot varázsoltak.

Következő világversenyem Strandkézilabda EB, addig még sok víz le fog folyni a fasciákban! Előre!

Megjelentek az első kommentelők, nem is rossz, aztán sokan-sokan, fura, épp politikai témában, amiről pont nem szólna ez a blog. Kis katarzis, no de ne legyünk elégedetlenek. Telik az idő, én nem is kívánok vele foglalkozni, kovácsolom a saját vasam.

Azóta legmeghatározóbb dolog az életemben a floorball volt. Felnőtt edzés, készülés a rájátszásra, utánpótlás edzések, készülés az utolsó mérkőzésekre, tevékenykedés a válogatottak körül, kis móka a hoki vb előtt. Ez az egy téma is elég sok oldalról ölelte át a mindennapjaimat. Így kihagyott 1-1,5 év játék után mondhatom életem szezonját játszottam le. Talán soha nem élveztem ennyire és soha nem éreztem a siker ízét, és igen a végén valóban kifizetődött a kemény munka. Bár a döntőbe nem sikerült bejutni, de mindhárom bronzmeccsen stabil játékot tudtam mutatni és ezt a játékot sikerült is pontra váltani. A harmadik mérkőzésen két gólt is szereztem, egyik ezek közül a győztes, arany gól. Parádés érzés, nem is nagyon tudom leírni, mégis megpróbáltam... Aztán megy közben a tervezgetés a jövőt illetően, mi az ami belefér, felnőtt-utánpótlás szinten, új munkahelyek kilátásban. 

No de ne szaladjunk ennyire előre, hisz most kezdődik csak a nyár. Vasárnap indulás Svájcba U19 női floorball világbajnokságra. Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogjuk minden percét és gyönyörű helyszínen leszünk. Remélhetőleg innen is sikerül hozni nektek pár képet, megpróbálom majd átadni az élményeket.

Egy másik dolog ami még velősebben benne volt a mindennapjaimban az a táplálkozás. Mindenfélét lehet olvasni a témáról, mindenki szerint önmagának van igaza és mindenki más buta. Meglehetősen nehéz kiigazodni az útvesztőben. Szinte lehetetlenre vállalkoztam, de megpróbálom számba venni a dolgokat és kihámozni belőle a legjobbat. Paleo, vegán, TED, ketogén, intoleranciák...és ami eddig számomra elképzelhetetlen volt egyre kevesebb húst eszem, vajon mi fog ebből kisülni? Hamarosan remélem kiderül, de...

...addig is ma estére csak a Diósgyőr, hajrá tesó!!

Az idei évbe nagyon belehúztam továbbképzés szempontjából, április van, de már megjártam 3 tanfolyamot, több előadást és még kettőre vagyok belejelentkezve. A flossing második részén mélyítettem a gyakorlatomat, illetve a Masszőrök konferenciájára tértem be lelkesen, amikor épp nem otthon kómáltam be. 

Majd ígértem, hogy Hollandiából jelentkezem, mert az jó lesz. Sajnos nem tudtam megtenni, biztosan elkényelmesedtem, de nem a legjobb körülmények vártak ránk. Szakmailag nagyon hasznos és jó program volt ez, a negatív részét meg inkább nem mondom, mert nem látom értelmét. Apropó tulipánt sem hoztam, és fapapucsban sem táncoltam, ellenben legalább sikerült egy párszor nekem is edzeni.

Visszatérve Magyarországra már készültem is nagyon a Bellator gálára, ahol a Kölyök ismét ketrecbe lépett. Nagyon becsülöm a kitartását és szorgalmát, meg fogja csinálni, mert most is megcsinálta. Péntek este zseniális kiütéssel szépítette tovább a statisztikáját, olyannyira, hogy ismét elkapott egy picit a bunyózhatnék, amiből nagy valószínűséggel megint nem lesz semmi. 

Időrendben a következő program az országgyűlési választások volt. Kígyózó sorok, én pl másfél órát álltam sorban, rengeteg fiatal, rengeteg ember, semmi hőzöngés, szépen mindenki kivárta és megtette a voksát. Bejött a kampány, menjen el mindenki szavazni. Az azonban nem jött be, hogy a magas részvételi arány az ellenzéknek fog kedvezni. Egy jó ideje már nem foglalkozom a politikával, mert szeretek az olyan dolgokkal foglalkozni, ami közvetlen körülöttem van és van ráhatásom. Arra, hogy ki mit nyilatkozik és tesz nem igazán van ráhatásom. Ettől függetlenül szavazni mindig elmentem, és mindig pozitív voltam, de most egy kicsit reménytelennek érzem a helyzetet és én is lemondanék, ha lenne miről. Nem értem igazából, hogy fordulhat elő ilyen eredmény, amikor mindenki szidja a jelenlegi rendszert, itt valakinek vaj van a füle mögött. Rengeteg idézetet lehet ilyenkor olvasni, jobbnál jobbak, kinek mi a legfontosabb. Egy kicsit viccesre, ja nem inkább szánalmasra fordítva a szót egy klasszikus Üvegtigrissel jönnék elő:

"itt mindenki hülye?!"

Lényeg a lényeg, lassan indulok munkába, pár napig biztosan tudatosan fogom figyelni az arcokat és az eredmény azt diktálja, hogy a felnőttek majdnem fele meg van elégedve a rendszerrel, az életével. Vajon a felnőttek fele szerintetek mosolyogni fog?

Lassacskán már sűrűbben fogok jelentkezni, kezd felpörögni az élet, visszatérnek a válogatottak, az utazások, a nyár és nem utolsó sorban a rendezvények az életembe. A válogatottakkal már meg voltak az első edzések és jövő héten meg lesz az első külföldi túra is. Már nagyon várom, az első állomásunk újra egy olyan ország ahol még nem jártam, kiugrunk húsvétkor tulipánért, Hollandia.

No de addig sem unatkozunk, ma megyek a flossing 2. részére, kíváncsian várom a mai nap újdonságait. Tegnap a csodálatos fascia thoracolumbalis előadáson voltam Marconál, el tudtam volna még hallgatni pár órán keresztül :D Apropó tegnap vajon mi volt? Mászkáltam erre-arra a városban és három rég nem látott ismerősömmel is összefutottam, három külön időszakból, közelmúlt-rég múlt- és nagyon-nagyon rég múlt. Érdekes "véletlenek". 

Embörök, ma flossing, este edzés - nem sokára bronzmeccs, holnap masszőrök konferenciája. Remélhetőleg utána jelentkezem és beszámolok az élményeimről!

Addig is szép napot Néktek! ;)

Juhuuuu újra itt vagyok, köztetek! Rettentő régen jelentkeztem és rettentő sok mindent éltem is át azóta! Meg is kell dolgoztatni a piciny agyacskámat, hogy reprezentálni tudjak mindent.

Január, havazások, az utolsó napok, bezárul egy ajtó, de nyílik egy másik, közel a cél, látod, nem sok kell...ja ez már egy másik szöveg. Szóval egy lábbal kiléptem a kézilabdások társadalmából, bejeztem munkálataimat a Kispestnél, utolsó hétvégémet Hajdúnánáson töltöttük. Felkészülési torna, közel a tavaszi szezon indulásához, családias hangulat, vadkelet, éjszakai fürdő és pótolhatatlan helyi reggeli. Kinek a tojás, kinek a sült vér ízlett jobban. Ez azért nagyon hiányozni fog! Itt egy kis ízelítő a reggeliből is:

Szóval az új ajtó, olyannyira nyílik, kinyílt, hogy a kilincsre csak a kezemet kellett rárakni. Jó hely, jó emberekkel, mi kell még. Jaaa tudom már, időőő, tovább folytatódik a naptár legózása, ellenben azt csinálok amit szeretnék, viszonylag úgy ahogy szeretném!! Ez az egyik legfontosabb, no meg térerő legyen azért! Itt tudtok hozzám időpontot kérni :)

Persze a hétvégéim sem szabadultak fel teljes mértékben, leginkább semennyire. Idén is elkezdődött a továbbképzések dömpingje, flossing, rehab tréner, fdm, idén újra új dimenziók nyílnak meg a gondolkodásomban, és a kezeléseimben is. Rettentően fontosnak érzem és gondolom a maximális hatásfokot a hivatásomban, megtisztelve érzem magam, hogy több válogatottat is dolgozhatok, a "profik pedig profikkal dolgoznak". Úgyhogy idén sem tétlenkedem itthon, lesz utazás is bőven. A mauritiusi élményeket nehéz lesz überelni, de a lehetőség adott, Olimpiára, Világbajnokságra, Európa Bajnokságra nem minden nap utazik egy ember. Hajrá Magyarok!!!

És persze ezt le ne felejtsem, ma sikerült először! Jöhetnek a miértek:

Épp a letűnt fiatalságom egyik meghatározó filmjét nézve írom a Napidénes gyűjteményt. 

Analizál és interpretál

Analizál és interpretál

Analizál és interpretál

Analizál és interpretál...és így tovább..

Szóval történt az, hogy karácsonykor nekifeküdtem az olvasásra várakozó könyvek megfejtésének. Ezt sikerült az új évre is áthozni, azóta 2-3 darabot sikerült legyűrni, lassan már úszni is megtanulok ennyi úszós könyvtől, bár ez nem biztos, azért a gyűjtemény az telik - lesz miből dolgozni az olimpián! ;) 

Ki kell használnom a hasznos időt olvasásra, közben megkezdődött nem a Tisza, hanem a gerincem szabályozása is. Lassan már egyenesebb leszek, mint egy vonalzó. Haladunk, haladunk Gyula bácsival, lassan jön vissza az edzi is és akkor tuti kevesebb idő lesz olvasni, addig is most áttértem az úszásról a jégkorongra. Jöhet Szuuuuuper Leviii, a többiek pedig sorakoznak! Ma egy jó pár ember napját tettem szebbé szolgálataimmal, aztán ha ez nem lett volna elég akkor este az enyémet egy nem várt eszmefuttatás! Legyen szép estétek, napotok! ;)

Történt az, hogy teltek múltak a 24 órák és egyszer csak karácsony lett. Véget ért az év végi egyre húzósabb hajtás, nagyon jól esik végre a pihenés. Mióta dolgozom, jaj várj nem jó a kifejezés, szóval mióta nem főállású iskolás vagyok, azóta mindig világ életemben dolgoztam két ünnep között. Idén úgy alakítottam, hogy pihenés lesz végig! Ez idáig nem is dőlt meg, későbbiekben meg majd kiderül. :D

Bármikor amikor egy napnál többre megyek haza viszem magammal a futócuccomat. Végre kiszabadulhatok a hazai erdőkbe. Így történt ez most is, egy rakás edzőcuccal tértem haza, amit ki sem csomagoltam...Egy hete a körtéktől csillagokat látok és a csípő nem annyira működik. Most is épp köpölyök dolgoznak rajta(m). Reméljük holnapra jobban lelazul és már tényleg lesz egy kis mozgolódás. Nem is baj, picit végképp pihenőre tért a testem és a lelkem. Így hát előjöttek a rubikok és a könyvek. Mindkettő nagyon beszívott. 

Nagyon szeretem a sportról szakmai szemmel íródott könyveket, illetve az életrajzi műveket is. Így hát nem maradhatott ki Katinka könyvsorozata sem az életemből. Tudni kell, hogy az úszással hadilábon állok (ezen ideje lenne változtatni), de ettől függetlenül azóta olvastam pár úszós könyvet. Szóval annak idején még nem is sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni..haha na jó nem, szóval azt nem sejtettem, hogy milyen sok könyv, botránykönyv íródott az úszóinkról, úszóinktól. Volt nekem a két Katinka, no meg mindenki Szepesi Nikije és elvágták. Egy hónapja azonban kaptam egy tippet egy Székely Éva könyvre.

Miközben keresgéltem antikváriumokban nagyon sok könyvre bukkantam. Ami ezek közül megtetszett az egyelőre Széles Sándor Halálraítéltje, de térjünk is vissza Évához. Megjött a tipp, megkerestem, megszereztem, alig vártam, hogy nyugalomban hazaérjek és elkezdjem. Kipörgettem gyorsan a Notorioust, és egy nap alatt meg is ettem ezt a pici könyvet. Nagyon lelkesen ajánlanám minden sporttársamnak ezt a könyvet, egyszerűen zseniális, letenni sem tudtam! Aki szemfüles attól kérem, hogy milyen film megy a háttérben! :P Azóta pedig már Széles lapcsapásokkal haladok az úszósport történelme felé..

"Tanulj és sportolj - semmitől se félj.."

A napokban zajlott és nem csak a hő, hanem az élet is. Tegnap este pihentem meg először csütörtök óta, ekkor pedig már közel 35 órája voltam ébren, így reggelre maradt a beszámolás. Kezdem időrendben, csütörtökön nagyon izgatott voltam, mert este találkozó volt megbeszélve a nyári stábbal. Rengeteg fantasztikus emlék kötődik ehhez a csapathoz és még december végén legalább egyszer találkozunk, sőt akkor az egész csapattal. Ezt is nagyon várom már. Szóval a jóízű várakozástól eltekintve lassacskán indult a nap. Kis elalvás, aztán egy jó dugó ki Érdre, ott sem ment minden gördülékenyen, de ezt inkább hanyagoljuk. Útközben viszont volt egy telefonhívás, miszerint sosban meg kellene nézni egy vállat-nyakat, mert nagyon deficites. Gondolkodás, gondolkodás, nehezen de be tudtam sűríteni, és nagyon-nagyon nem bántam meg, sőt! Ez az amiért azt írhatom, hogy imádom a munkám, illetve hivatásom és ez az amiért folyamatosan megéri tovább-tovább menni az úton és képezni magad. Percek alatt olyan változás született, mint ha egy új ember távozott volna tőlem! Aztán erre még rátett este egy kis nyári nosztalgiázás, kis tervezgetés a jövőre nézve, összességében imádtam ezt a napot!

Majd jött a hétvége és a fekete leves-majdnem! Szombaton egy jó Kispest-Eger meccs, ha Rasmussen nyilatkozatából indulok ki, mint ha a válogatott meccset láttam volna sorin az első sorból.

"Az első félidőben minden rosszul sült el, védekezésben és támadásban is az ellenkezőjét csináltuk, mint amit terveztünk, a norvégok pedig minden hibánkat megbüntették."

Voltak itt aztán mentális ingoványok, de rajta vagyunk az ügyön! Aztán következzen a hétvége második fele, vasárnap, most vasárnap pedig a floorballé. Végre elkészültek az új mezek, debütáló mérkőzés következik a kicsiknél és a nagyoknál egyaránt. Vagyis majdnem. A kicsik nagyon nagyot küzdöttek, ezen a meccsen is kb. Rasmussen előző jellemzése volt irányadó, de ennek ellenére sikerült itthon tartani a pontokat. Rendkívüli esemény a 21. század közepén - jómagam is pályára lépnék az új mezben, de volt olyan kegyes az élet, hogy elmaradt a mérkőzésünk. Így maradt egy kis edzés, arénás bontás, iponozás, és 35óra ébrenlét.

De a lényeg, a munka-munka-munka mindig célt ér: