Előző héten volt alkalmam támogatni ismét a Magyar Válogatottat, most épp az U19-es női floorballosokat. Vasárnap este Svájcba indultunk, hosszú buszút várt ránk...de hogy mennyire megérte, bőséges volt. Válogatotthoz hűen csodás társasággal tölthettem ezt a hetet, e mellé még társult egy festői környezet is. Az utóbbi időben azért elég sokat utazgatok, de nem igazán voltam még olyan helyen ahol szívesen élnék is, na ez olyan volt. Egyszerűen gyönyörű, az életszínvonal, hozzáállás is példaértékű. Lehet mondani, hogy igen drága minden, és olyan keresettel nem nehéz jól élni, DE azt azért tegyük hozzá, hogy egy hét alatt egy dohányzó embert láttam, az energiaital sem menő, nem sok szemetet láttam eldobálva, a zebrán átengednek és nem dudálnak..ezek nem hinném, hogy a fizetés mértékén múlnának.

És igen, ez nem képeslap:

De térjünk vissza egy picit a válogatotthoz. Ilyenkor mindig kérdés, hogy sikeresnek ítéljük e meg a felkészülést, a teljesítményt. Ezt az előre kitűzött célhoz tudjuk talán mérni egy részről, feltéve ha a cél reális, de hogy válasszuk meg a célunkat? Reális is legyen, motiváljon is, jómagam maximalista optimista volnék, úgyhogy mindig az első hely a cél, ha ilyen szempontból nézem..van azonban egy másik nézőpont, miszerint azt mondom, hogy élvezzük és tegyünk meg mindent. Mint tudjuk emelt fővel kikapni lehet, veszíteni nem. Mindenből tanulni, építkezni, soha sem veszíteni. Ezek a lányok kitettek magunkért az biztos, nem a mez volt a pályán, hanem a magyar szív, no és nem a sírva vigadó. Sőt ha még mellé veszem a magyar női floorball milyenségét, akkor még jobban meg kell, hogy dícsérjem őket. Összehasonlítva a felkészülési körülményeket a többi országgal egyértelműen hátrányban vagyunk. Persze ez nem mentség semmire, csak így kerek a sztori.

Külön jó érzés volt egy igazi B közép előtt tevékenykedni, köszönet a kilátogatóknak is, nagyszerű hangulatot varázsoltak.

Következő világversenyem Strandkézilabda EB, addig még sok víz le fog folyni a fasciákban! Előre!