A napokban zajlott és nem csak a hő, hanem az élet is. Tegnap este pihentem meg először csütörtök óta, ekkor pedig már közel 35 órája voltam ébren, így reggelre maradt a beszámolás. Kezdem időrendben, csütörtökön nagyon izgatott voltam, mert este találkozó volt megbeszélve a nyári stábbal. Rengeteg fantasztikus emlék kötődik ehhez a csapathoz és még december végén legalább egyszer találkozunk, sőt akkor az egész csapattal. Ezt is nagyon várom már. Szóval a jóízű várakozástól eltekintve lassacskán indult a nap. Kis elalvás, aztán egy jó dugó ki Érdre, ott sem ment minden gördülékenyen, de ezt inkább hanyagoljuk. Útközben viszont volt egy telefonhívás, miszerint sosban meg kellene nézni egy vállat-nyakat, mert nagyon deficites. Gondolkodás, gondolkodás, nehezen de be tudtam sűríteni, és nagyon-nagyon nem bántam meg, sőt! Ez az amiért azt írhatom, hogy imádom a munkám, illetve hivatásom és ez az amiért folyamatosan megéri tovább-tovább menni az úton és képezni magad. Percek alatt olyan változás született, mint ha egy új ember távozott volna tőlem! Aztán erre még rátett este egy kis nyári nosztalgiázás, kis tervezgetés a jövőre nézve, összességében imádtam ezt a napot!

Majd jött a hétvége és a fekete leves-majdnem! Szombaton egy jó Kispest-Eger meccs, ha Rasmussen nyilatkozatából indulok ki, mint ha a válogatott meccset láttam volna sorin az első sorból.

"Az első félidőben minden rosszul sült el, védekezésben és támadásban is az ellenkezőjét csináltuk, mint amit terveztünk, a norvégok pedig minden hibánkat megbüntették."

Voltak itt aztán mentális ingoványok, de rajta vagyunk az ügyön! Aztán következzen a hétvége második fele, vasárnap, most vasárnap pedig a floorballé. Végre elkészültek az új mezek, debütáló mérkőzés következik a kicsiknél és a nagyoknál egyaránt. Vagyis majdnem. A kicsik nagyon nagyot küzdöttek, ezen a meccsen is kb. Rasmussen előző jellemzése volt irányadó, de ennek ellenére sikerült itthon tartani a pontokat. Rendkívüli esemény a 21. század közepén - jómagam is pályára lépnék az új mezben, de volt olyan kegyes az élet, hogy elmaradt a mérkőzésünk. Így maradt egy kis edzés, arénás bontás, iponozás, és 35óra ébrenlét.

De a lényeg, a munka-munka-munka mindig célt ér: