Próbáltam visszaemlékezni vajon mit is műveltem az előző években az államalapításunk ünnepén, de nem sok mindenre jutottam. Valószínűleg azért, mert általában az ünnepnapjaim munkával telnek. Idén sem volt ez másképp részben, de mondhatni ez a nap már 18-án elkezdődött.

Zamárdi, strand fesztivál építés, darálthúúús, köröshegyi csodás kilátás, Piroska néni pálinkája...szóval ezek után el tudtam volna viselni egy nap pihenést, de helyette egy hosszú munkával teli nap következett. Jani bácsi reggelijével pedig jól indult, a három színű jégkásával nem is folytatódott rosszul, de még ezek sem tudták kompenzálni a húsz óra munkát...reggel 4-kor 20án már aludtam is az albérletben. Miután kipihentem magam, hogy hasznosan teljen a nap megindultunk edzeni. Ha már nemzeti ünnep akkor gondoltam hogy "felhúzom a dicsőséges...",ja ez itt most nem az a film!..Szóval csak próbálkoztam egy magyar zászló kialakításával, ez lett belőle:

Későbbiekben mikor lement a nap újra neki indultam a kivilágított városunknak. Ez úttal az inverz Jarun tó volt a célpont. Kicsi futás, gyönyörű fények, majd kezdetét is vette az ünnepi tüzijáték. Nem most sikerült életem legjobb helyére leülni tüzijáték közben, mivel a felét nem láttam, de nem is igazán figyeltem, inkább csak az embereket. Voltak itt is mindenfélék, túl sokat és szolidan alkoholizálók, telefonnyomkodók, edzős, Himnuszra nem felállós és extrába Székely Himnusz éneklős is. Vegyes emberek vegyes érzelmekkel, de nekem a tüzijátékról csak egy dolog jutott eszembe:

"Ne feledd, ne feledd az összeesküvést és November 5. napját. Okod nincs feledni, emléket temetni, őrizd az emléket tovább."

Gyanúsan velem lehet a gond, pedig az utolsó pár tüzijáték már-már tetszett is.

Most pedig skera a Balcsihoz!!