A jó reggel utáni nap vége sem sikerült feltétlenül rosszul. Volt benne egy kis munka, aztán még egy kis munka aztán egy kis aktív pihenés.

Említettem, hogy vettem egy új játékszert, nos ez a Garmin Vivoactive Hr. Merészeltem lecserélni a Polaromat kisebb nagyobb okok miatt és közben az igények is megnőttek. No és miért másért indul az ember sötétben kivilágítatlan régen járt terepre futni, mint hogy tesztelje a vásárolt óráját. Első alkalommal valóban picit lassan találta meg a gps jelet, azonban a következő indítások alkalmával másodpercek alatt futásra készen áll a gépezet. Nagyon kényelmes kivitel, napközben volt kis időm nyomkorászni, eddig nem tudnék rá negatívumot mondani. Szóval a sejtelmes, félhomályos, távolból beszűrődő fényes terepen való futásnak van ám szép oldala is, feltéve ha nem az ember bokája bánja:

Miután gyönyörű látványban van része az embernek, meg volt a kis este levezető mozgás, plusz a vásárolt készülékkel is meg van elégedve akkor még mindig nincs vége az estének. A közeli zöldségesnél a gyümölcsök válogatásánál egy rég nem látott kedves ismerős köszönt rám. Mindig megdöbbenek rajta, hogy mily kicsi világban is élünk. Ráadásként mi sem bizonyítja jobban, hogy véletlenek már pedig nincsenek, hogy elindulva a vacsora lelőhely irányába a zöld kupakban botlottam:

"Bocsi, ismerjük egymást"

Holnaptól a balcsin megy a móka, ott tali!