Szóval frissen, üdén, vitamint- energiát pótolva, lenyújtva, lehengerelve, flossingolva, csak egy picit bicegve írom is a beszámolót...vagyis bicegnék ha menet közben írnám, de segít azért a gymball.

Futni alapvetően nem igazán szeretek, terepfutni viszont igen, félmaratont sem futottam még, de miért is ne. Kis mohóként a 31-re akartam nevezni, de telt ház volt már a nevezés utolsó napján éjszaka. Nem is baj... Így hát folytatódott az éremvadászat. Szóval félmaraton, miért is ne, azért erre az alkalomra azért jobban is felkészülhettem volna azt aláírom. Igazából úgy is fogalmazhatnék, hogy készülhettem volna fizikálisan is, biztosan nem ártott volna meg, bár fejben dől el. Előző nap fél8-tól éjfélig meló, 5 óra alvás, gyors ZABálás, kapkodás és az utolsó percekben már oda is értem a helyszínre. Természetesen a melegítést nem vittem túlzásba, kis kocogás előtt miért is komolyabban, nem sok időm volt szokni a friss levegőt, mert perceken belül már indulás is volt.

Mivel nem futottam még ilyen távot, szint is volt benne bőven, ezért a leggagyibb kategóriába lőttem be magam. Ezt kb az első két km-en sajnáltam, itt elég lassúcska volt a haladás, nagy volt a sor, de azért a végén éreztem, hogy elég lesz ez a kategória és táv elsőnek. Az elején zsatartunk felfelé, nem is volt gond, vitt a lábam, aztán nyugi csak egyszer tévedtem el..pár száz méter után sikerült is korrigálni, irányba álltam és jöhetett az első lefelé menet. Itt már az első pár lépésnél éreztem, hogy valami nem lesz oké, majd későbbiekben elkezdtem vizualizálni a térd ízület szétesését. Egyben maradt azért nyugi, nem is volt gond, 14-15 körül kezdtem elfogyni és egyre gyakrabban nézegetni az órámat, hogy mondja mi a szitu, de itt még a táj kárpótolt valamilyen szinten. Útközben egy ismeretlen ismerős helyen is jártam, még pedig az Egri várnál. Nem is volt olyan hosszú az út erdőn keresztül.

A végén a betonra visszaérve, lejtőn, 20 körül már nem annyira volt őszinte a mosoly. Közben kifogyott az üzemanyagtartály, jött az első görcs, aztán húzta magával a többit. Lényegében a görcsökön gurultam át a célkapu alatt. Aztán érem, séta, nyújtás, nyújtás, tea-tea-tea-tea, még az órát is elfelejtettem leállítani. 

Összességében kifejezetten tetszett. Az idő és a terep, a táj csodálatos volt - egy hiba volt benne, hogy telefont nem vittem fotózni. Egy picivel talán közelebb is kerültem pár vendégem fájdalmainak átéléséhez, na jó ez biztos! Ez is megvolt mégis este van! Itt pedig a report, garmin jól szerepelt, a test meg regenerál!